Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Télikabát

        Egy télikabátrol lessz szó. Kérdezhetik mit is lehet egy télikabátrol irni és miért olyan érdekes ez a kabát. Valamikor elmerengek, visszajönek a múlt emlékei és eszembe jut ez a télikabát és annak sorsa.

       1944-ben a háboru a vége felé járt , a német katonaság minden fronton visszavonuloban volt. Mi Zombor szélén a Bajai úton laktunk.Egy reggel arra lettünk figyelmessek hogy valami nagy zaj közeledik felénk az úton és lövöldözés is hallatszot. Mindanyian kiváncsian kimentünk az út szélére hogy meglássuk valojában mi is történik? Volt is mit látni. Város felöl a nagy tömeg embert akik az út közepén (a nagy sárban) hajtottak Baja felé. A hajtojuk Német SS-katonák voltak.Olyan szörnyüséget az életemben nem láttam. Az emberek mind  Zsidok voltak és olyan kétségbeesve mentek és néztek ránk, mi meg csak csodálkozva néztük őket.

         A legszörnyüb látvány az volt, amikor egy egy ember letért az útrol, leszaladt az útmenti árokba hogy dolgát végezze, vagy útmenti cukor répát kihúzza a földböl mert szörnyüen éhes lehetet, azonnal odaszaladt  a Német katona és ott helyben fejbelőte. Későb hallotuk hogy ezek a Zsidok a Bóri (Szerbia) rézbányábol voltak hajtva. (Ott voltak kénszermunkán, kösztük volt Radnoti Miklos hires íronk is) Induláskor voltak kb. 30.000 és amikor odaértek valahol Magyarországba maradtak 6000-ren.

            A tömeg haladt de egyszer észrevettük hogy egy ember kiált a sorbol (evvel életét is kockáztatva) levetette magárol a nagykabátját, osszehajtotta és letette a földre és közben nézet ránk mitha mondaná: Vigyétek ezt el, nekem biztossan többet nem fog kelleni! Vissza ment a kolonába és elment a többivel. Véégre a tömegnek is vége szakadt mind elvonultak. Mi félve kimerészkedtünk az útra  egész a kabátig. Amikor végig néztünk az úton, minden 100-200 méteren  feküt egy holtest.( Másnap a Magyar katonák a holtestek mellet kapáltak egy gödröt  és ot helyben eltemették őket.) Apánk berzenkedve felemelte a kabátot és mindanyian hazamentünk, sok ideig szóhoz sem jutottunk a sokk-tol.

           A télikabátrol látszot hogy uri emberé volt. Valami vastag-erös szövet volt, de a hátán oda lett pingálva a nagy Dávid (zsido) csillag. Oda lett akasztva a fészerrben egy szegre és napokig senki sem mert hozzá nyulni, mindha annak az embernek a szelleme volna benne. Ej ha ez a kabát tudna beszélni, volna mit  mesélnie. Amit odáig megélt azt nem tudom, de el tudom képzelni mijen nyomorban volt a gazdája ott a bányában, talán egyetlen takaroja volt a hideg éjszakába. Nappal nem hordozhatta mert akkor kopotab lett volna. elég idö elmullot amikor anyám jól megmosta, de a Dávid csillag nemjött ki belöle sehogyansem..Miután a csillagot nem tudtuk eltávolittani, nem birtuk használni. Végre odaatuk egy szabo mesternek aki kiforditotta és lett belöle egy szép nagykabát.

            Amikor a régi fotokat nézegetem meglátom a képet ahol abban a kabátban vagyok, elgondolkozom azon hogy ez a kabát, amit egy reményét vesztet ártatlan zsido ember othagyot az út mentén és mink hazavittük, egy életen át velem volt és jól szolgált. Sajnos a volt gazdája valoszinüleg nem élte túl a nagy eröltetet menetet, mert csak egy kiskabátban maradt és ha nem golyó által akkor a hideg éjszakában halt meg, mert márt hideg őszi napok voltak. Nyugodjon békében.

 

                                                                 Bezdán 2007-Nov-10

 

A mappában található képek előnézete Fotok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.