Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ördög nincs?

2011.10.24

Márpedig ördög nincs?

     Hiszik, vagy nem: Garantáltan igazi történetről van szó. Márt régóta járt az eszem járása afelé hogy leírjam ezt, de mindíg elmaradt. Végül a Családi kőr felhívása inspirált hogy végre nekiűljek ennek.
    Régen, még 1957-ban történt. Belgrádban az „IMR” (Industrija Motora Rakovica)-ban dolgoztam mint gépésztehnikus. Akkor tájt a gyár nagyon fejlődött és sokat akart korszerűsíteni a motor alkatrészeinek kidolgozásában. Én, az adott időben, adott helyen voltam. Fent dolgoztam az irodában, tehnicska priprema-ban, de naponta lementem a gyár részlegeibe körülnézni hogy mit hogyan csinálnak. Itt felfigyeltem hogy egy bizonyos motor-alkatrészt, miljen primitiv módon, kézzel-tartva edzenek egy magas-frekvenciás agregáttal. Ezekben az években a gyár termelése kb. 50.000 motor volt, de minden motorra járt – attól fügve hány cilinderes volt- 6,8 vagy 12 iljen alkatrész. Hogy ezeket megcsinálják három váltásban kellet dolgozniuk. Szóval sok százezer darab kellet évente. Azonnal rájöttem hogy itt jót tenne egy tehnikai újitás. Egy automata szerkentyű segitségével sok időt lehetne megspórolni.
    Meg is jött az ötletem egy kis gép szerkesztésére, amit fölajánlottam a főnökömnek. Ö megadta a beleeggyezését és én nekiláttam a munkának.
    Rövid idő alat megszerkesztettem a gépet és pár hónap mulva kész is lett a kidolgozása. Azért hogy megfeleljen küldetésének, elég komplikált vólt. Pneumatikus cilinder, elektromágnes stb.-re volt szükség. A munkás csak ült a gép mellett és rakta rá az edzésre szánt darabot. Lent voltam egész nap a műhelyben, a gépet beálitottuk és probálgattuk. Úgy ment mint a karikacsapás. Miután a fent emlitet agregáttal össze kötve működött, a villany impulzust tőle kapta, de előláttam egy gombot a kézi inditásra is. Probálgattuk a gombnyomással indittani talán százszor is, semmi probléma nem volt.
    Nagy feltűnést keltett a gép működése, sok munkás körülvette, dicsértek hogy micsoda jól működik. Véletlenül, vagy valaki hívta? egyszer csak megjelent a gyárunk műszaki igazgatoja. Na mivan? Hogy megy? És én, egypárszor gombnyomás által inditottam a gépet. Úgy láttam nagyon tetszik neki a gép mert azt mondta: Várjál itt, mindjárt idevezetem azokat fölülről! Jöttek is egy kis idő multán: Vezérigazgato, gyárnak a párttitkára, termelési dir. És maga a műszaki direktor. Mindanyian kiváncsian eleinte csak nézték a gépet, aztán a gen.direktor kérésére: Na had lássuk hogy működik.Én megnyomtam a gombot és.... meg sem mukkan.(én jobban szerettem volna a fölbe sűllyedni, de a műszakidirin is láttam a nagy kiábrándulást) Na mivan? Kérdi a vezérigazgató. Probállom újból és újból de nem megy. Magyarázom neki hogy nem tudom mi lett vele egyszerre mert már másfél napja eregettük- amit a többiek is mind megerősítettek akik a műhelyben voltak- és nem volt semmi baja. Erre a vezérigazgato - talán látva mennyire megviselt az eset, semmi baj, az Amerikaiaknak sem sikerült a Wangard lanszirolása elsőből. Nézzetek bele mi a baja, én majd a társasággal addig körülnézek a műhelyben.(ekkor talán senki sem volt boldogabb tőlem hogy az Amerikaiaknak nem volt sikerük a Wangardal).
    A szerelőmester felnyitotta a gépet én nagyon  kiváncsian belenéztem mi lett a baja egszerre. Egy egyszerű rugo okozta a nagy galibát. Eltörött a meghajlittot vége és ez okozta hogy a gép nem müködött. Gyorsan kicseréltük, összeraktuk a gépet, megprobáltuk, működik. Hivom a direktorokat, hogy késszek vagyunk. Egy párszor megeresztettem előttük a gépet, megvoltak elégedve, a diri megveregette a vállamot és utánna elmentek. Romba dőltek az ábrándaim. Mert amikor a műszaki dir. felment hívni a többi direktort, az forgott a fejemben hogy, vagy megemelik a füzetésemet, vagy elrendel egy jó pénz jutalmat a nagy sikerem miat. Na de miután a dolog iljen bizonytalannak mutatkozot nem lett semmi a nagy elvárásból.
    Na de hogy történhetet meg ez a pehhem? A véletlen elmélet szerint az említett rugónak több ezerszer is működnia kellett volna amig el nem törik. Engemet csak az rág, miért pont akkor abban a sorsomra döntö pillanatban történt. Sem előbb sem utóbb. Ennek én csak egy magyarázatot adhatok. Hogy maga az ördög avatkozott bele. De még nincsen vége a sztorinak, vagyis egészen komikus lesz a vége.
    2004-ben neki áltam megirni az emlékeimet. Amikor irtam az 1957 év eseményeiröl, röviden leakartam írni a elöbbiekben leírt pehhemet. Hihetetlenül éppen amikor bütyköltem (a számitógépen) azt a részt amikor a gépem elromlott, valami csoda történt. Rendszeresen amikor a szöveg a végére ér, a folytatása automatikusan a következö sorba ugrik. Át is ugrott, de dupla távolságra a fönti sorhoz képest. Néztem is mi ez? A számitógépen semmit sem bántottam-cseréltem-az előbbihöz képest, mégis másképp műküdik. Elég sokáig kerestem a hibát, még beállitottam  a gépet hogy rendessen ugráljon a következő sorba. Én csak újbol felteszem a kérdést? Miért éppen azon a helyen kezdett vacakolni a számitógép is . Úgy látszik az ördög nem alszik. Hiába akartam valami racionális felelethez jutni nem jutottam el sehova sem.
                                                                                                
                                                                                                            Csörgics István

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.