Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyar beteg

2011.05.28

A MAGYAR BETEG

    Az elmult években gyakran vissza gondoltam azokra a napokra, különössen ebben az évben. Junius 27-dikén lesz pontossan 50 éve a szerelmes történetemnek. A gyárom kiküldöt németországba hogy ott átvegyem a gépeket egy cég-töl amit a mi gyárunk náluk megrendelt. A  cégemtöl utikölcségre kaptam márkát de a Németek is adtak, ugy hogy össze jött egy kis pénz. Mindég örjöngtem a motorkerékpárok után, hát most láttam az alkalmat hogy a vágyam telyesüljön. Vettem is egy BMV-250-eset és az eladóval kimentünk egy probára az utra. Ám balesetünk történt. Énekem eltörött a job alsokarom és a bal térdem. Bejutottam a városi korházba ahol azonnal intézkettek. Feltettek a műtö asztalra, meztelenre vetköztettek. Elég kellemetlenül éresztem magamat mert ezt két fiatal növér csinálta velem. Aztán a testemet áttörülgette az egyikük (Aneli akiröl az alábbiakban szó lesz) valami fertötlenitövel. Aztán elaltattak. Amikor felébrettem Kezem lábam, gipszben vólt- ez volt a valóság.
    A térdemmel komplikálodot a helyzet úgy hogy kénytelen voltam ott fekudni a Németországi korházban négy honapig. Mérges voltam, átkoztam a sorsomat hogy ide jutottam-otthon hagyván a feleségemet és kisfiamat - én meg itt az idegenben. Egy idejig el voltam foglalva magammal, mert nagy fájdalmaim voltak és lázam is volt. Amikor egy kicsit megjavult a helyzetem, kezdtem nézni magam körül, a korházi szobába. Nagy szoba volt, tiz betegágy volt benne. Mind németek, kedvesek hozzám és megértök mert ök is mindanyian a forgalmi baleset áldozatai voltak. Ottartozkodásom elsö napján márt észrevettem hogy a növérek mind ojan különösen szépek. (késöbb hallotam erröl hogy direkt azért válogatták öket, mert hogy a betegek akik balesetet szenvedtek – vissza kapják az életkedvüket és gyorsabban gyogyulyanak.)
    De volt egy növérke akit Aneli-nak hivtak, nagyon szembetünöen viselkedet irántam. Ő volt az aki vetköztetet és áttörölt az operácio előt. Amikor reggel hozta az orvosságot, hozta a lavort a vizzel hogy mosakodjak,megcsinálta az ágyamat, de még ha nem is az én ágyamnál cselekedet, akkor is legtöbször mosolygosan felém nézett. Akárhányszor végigment a szobában mindég énfelém nézet és szépen mosolygott. Egy alkalommal amikor éppen az én ágyamat rendezte, törülgette, elkezdtem vele beszélgetni. (Én sem tudtam ép jol németül, de láttam ő sem) Megtudtam hogy Finországbol jött ide prakszisra, egyetemista, hogy megtanulja a német nyelvet, 19 éves. Én is elmondam neki hogy Jugoszláviábol kerűltem ide magyar vagyok, de eltitkoltam hogy nős vagyok! Hogy milyen volt Aneli? Nagyon tetszett és fülig szerelmes lettem belé. Azok a kék szemek, arany szinü haja, karcsu dereka, gömbölyü arca szép ajkával, pisze orrával és mindenek felett kedves,  láttam a viselkedéséböl hogy ö is szeret engem. Most még képzeljék el abban a fehér-vasalt illatos novérke ruhában afején is a különös fejfedö, imádni való volt. Én háram éve házas ember vóltam, vágyodtam a feleségem után, de márt két honapja távol tőle és Anelivel a közelben, minden megváltozot nálam - ilyen az ember, nem tehetek róla. Minden reggel vártam, hogy mikor fog márt megjelenni. És amikor végre megjelent, reggeli munka közben végigment a szobánkban, fölülve az ágyban, küldtem neki a tenyeremböl a csókot, ö meg ugyanugy vissza és így kezdöttek a napjaink. Őnéki köszönhetem hogy az ottani napjaim nem voltak olyan nehezek a balesetem legnagyobb fájdalmai közepette sem, sőt még boldog is voltam, mert láttam Őt akiböl csak úgy áradt reám az élet öröme.
    A szobában márt mindenki látta mi folyik. De a német neveltetés nem engette meg hogy valaki neveletlenül reagályon, söt úgy csinálták mint ha nem is látnának semmit. Pedig az én Anelim ha nálam csinálta az ágyat és körülötte, ott tartozkodot fél órákat is a mások ágyaiknál meg csak pár percet. De én sem voltam a “kőszivü ember fia” de mit csináljak mert hogy az ágyhoz vagyok kötve. Kérdezte is szegénykém hogy mikor gyogyulok meg, mikor kelek fel az ágyból? Úgy odafigyelt amikor jött a maszőr hogy a lábamat maszirozza. Mullotak a napok és én már  Anelival odáig jutottam hogy megcsokoltuk egymást. Ez olyan alkalomadtán történhetet meg, amikor ö lecsücsölve vagy térdepelve törülte az ágyam lábait, én meg hanyat fekve lehajtottam a fejemet majdnem a padloig. Ő kihasználva az alkalmat megcsókolt. Ezt a többiek nem láthatták, mi történik az ágyak közöt, csak sejthették de senki meg sem pisszent. Ez igy elég gyaktan történt, én csak mondogattam neki hogy szeretem és ő is hogy engem és igy multak a napok.
    Egy nap reggel vártam hogy megjelenjen Aneli de ne jött, elmullot az egész nap. Nem mertem érdeklödni a növéreknél, nehogy kinevessenek. Márt megijedtem, nem-e ment haza Finországba. De bucsuzás nélkül? Beesteledet, 10 órakkor elojtották a villanyt a szobába. Egyesek márt horkoltak. Nemsokára, a félhomályban észrevettem hogy valaki halkan bejöt a szobánkba, mikor közeleb ért felismertem hogy Aneli. Lecsücselt,megcsokolt, kérdeztem hol volt? valakivel cserélt hogy a harmadik müszakban lehessen. Figyeltünk: Kürülöttün a többiek vagy alszanak vagy tetetik magukat, mindha mindanyian összeesküdtek volna velünk. Az Anelikám határozottab volt, alányult a takarom alá, a kezével végig simogatta a bal lábamat, bebizonyosodot hogy márt nincs gipsz rajta.( egy pár napja vették le) Aztán ment felyeb és észrevehette a késszenlétemet. Aztán...! Ó Istenem lás csodát, lassan ovatossan hogy meg ne sértse a térdemet – alábujt a takaróm alá – velem szembe. Én összeraktam lábaimat, ö meg a lábacskáival kivülre és úgy csücsölt rám. Látszott hogy elvolt készülve mindere, a szoknya alat még bugyingoja sem volt. Ember legyen a lábán az a férfi - aki egy ilyen rámenős kislánynak- nem engedelmeskedne, sőt istentöl vétek volna. Rám ereszkedett lassan, én megéreztem a fóró  testét, befogadot... és össze olvadtunk. Ez mind ojan lélegzet visszatartóan történt, állando figyelés közben hogy észre ne vegyenek bennünket. Miután én márt két honapig távol voltam az asszonytol hamarossan kész voltam. De csak egy kis lélegzet vétel után, én márt megint üzem képes lettem, úgy hogy meg sem szakitottuk a gyönyört. Hogy ne halják a lihegésünket, rátettem a tenyeremet Aneli ajkára, ö ugyanigy az enyémre. Aneli-kám szétolvadt, éreztem valahányszor a csucsra érkezett. Ezután meg ahogy rám jött úgy ovatossan lemászot az ágyrol. Muszáj mennem ügyeletes vagyok... megcsokolt és ovatossan elsuhhant a sötétbe. Én még egy darabig vártam visszajön-e? Nem jött és én is megelégedve,megkönnyebülve elaludtam.
    Másnap vasárnap volt Aneli nem jött mert éjszaka dolgozot, úgy hogy nem hittem hogy látni fogom aznap. Délután jöttek a beteglátogatok majd minden ágynál valahányan, csak énálam senki. Egy idö mulván azt vettem észre hogy mindenki az ajto felé néz. Én is nézek és látom egy elegáns dáma, Kalapban fátyollal az arcán, kosztümben, tűsarku cipöben jön be a szobánkba. Amikor oda jött az ágyam közelébe – befordult hozzám. Amikor fölemelte a fátylat csak akkor ismertem fel, hogy Aneli-kám. Jónapot, jöttem látogatóba, itt van amit hoztam neked, egy szörp, banán, keksz. Amit az éjszaka átéltünk és megint ez a szép meglepetés, hát Aneli megmutatta a Finn virtust. Nem tudtam magamhoz térni. Hogy szidtam a sorsot amikor a szerencsétlenségem történt a motorral, de most úgy éreztem kipótolta az egésszet az Aneli-val. Még egy darabig szépen elbeszélgettünk aztán bucsuzásul – a szoba bámulata közepette – megcsokolt, leeresztette a fátyolt és elment az én dámám, Aneli-m.
            Két nap mulva látom Anelit a főnövérrel bejöttek a szobába és Aneli bucsuzik minden betegtöl. Odaértek énhozzám, kezet fogunk és mondja hogy letelt az ideje és hogy megy haza és ment továb bucsuzkodni. Én miután szomoru voltam, fejemre huztam a takaromat. Egyszer valaki kiabált “Stefan sír!” Erre az Aneli vissza rohant - könnyes szemekkel- megcsókolt és elrohant. Másnap délelöt jön egy növér a szobánkba egy csokor rózsával a kezében, tessék ezt neked küldték. Csodálkozva nézem a tiz szál szép rózsát és észrevettem köztük egy cédulát. Csak az volt ráirva: “Viel grüs für(nevem) von Aneli.”(Sok üdvözlet ..... Aneli-tol) Hát végül mit is mondjak? Mind a ketten éreztük az ösztöni eröt a szerelmet ami ha jön nem lehet visszafojtani de azt is tudtuk hogy nincs jövönk (biztos megtudta hogy nös vagyok) és hogy ebbe bele kell hogy nyugodjunk. Amig Aneli ott volt én nem siettem haza, de ahogy ö elment, kértem a föorvost hogy eresszenek haza a további szükséges kezelésekre. Úgy is let.
                               


                                   

    !
                                   
                                         

   

        

   

 

A mappában található képek előnézete Gépeim


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.